Érdekes. Ha van valami, amit nem is szerettünk volna igazán, viszont azt mondják, hogy nem kaphatjuk meg, rögtön kelleni fog! Onnantól kezdve csak arra tudunk gondolni, hogy az milyen jó és tulajdonképpen nagy szükségünk van rá…
Dilemma
•szeptember 13, 2012 • HozzászólásNéha rettenetes nehéz tovább menni és lelkesnek maradni. Amikor csak pofonokat kapunk az élettől, akkor eltűnődünk, hogy akkor most mi is van és mi az értelme folytatni… Valamikor elég egy jól időzített dal és ujra érezzük az akarni vágyást, de néha a legbarátibb szó és biztatás sem elég. Na és olyankor mit lehet tenni? Egyre kevesebb a remény minden nap, és egyre nehezebb erősnek maradni….
állatias
•november 23, 2011 • HozzászólásAz emberek többsége úgy gondolja, hogy ember mivoltunk valamiféle feljebbvalósságot takar, és mi lennénk “a teremtés koronái”. Pff! Mi ugyanúgy állatok vagyunk, sőt, egyesekben sokkal több “állatiasság” van, mint másokban. Ezt a kifejezést én személy szerint nem tartom túl helytállónak, mivel az állatokat többre tartom magunknál, ezért ha valakire azt mondják állatias, az az állatvilágot csúfolja meg.
Ilyenkor télen például több “állatias” jellemzőt fedezek fel magamon, bár én amúgy se tagadom, hogy velem nincs minden rendben :) Tél, hideg, nincs napfény….szobában maradni, vegetálni, lustulni, téli bundát növeszteni meg ilyenek… :D Nincs is jobb ilyenkor, mint a meleg szoba, egy jó film és forró csoki. Talán ezt csak azzal lehet fokozni ha valaki mással melegítjük egymást ^^
zavar
•szeptember 30, 2011 • HozzászólásMost meg olyan érzés van, hogy felkelsz, végigpörgeted az elmúlt nap képeit és csak bambulsz értetlenül… He? Ez lesz a he? érzés, amikor nagyon nem érted mi történik körülötted, hogy most ez így jó, jól cselekedtél-e, vagy megint te vagy a hülye. Én nem tartom magam hülyének, de azért vannak pillanatok… :)
crying
•szeptember 29, 2011 • HozzászólásI was crying so much, that now i’m afraid i’m gonna dry out like a stupid flower…
every THING happens for a reason
•szeptember 16, 2011 • HozzászólásHiszek abban, hogy minden okkal történik. Valaki egyszer azt mondta, hogy ez hülyeség, mert mindenért meg kell dolgozni. De szerintem a kettő nem ugyanaz. Csak mert azt gondolom, hogy aminek meg kell történnie az meg fog történni, ez nem azt jelenti, hogy várom a sült galambot. De például vallom azt, hogy a hibát igenis el kell követned ahhoz, hogy tudd, hiba volt. Döntéseinkkel ugyan újabb és újabb kapukat nyitunk ki, de ha rossz folyosón bolyongunk, az egy jel, hogy rossz ajtón mentünk át, és noha nem biztos, hogy lesz lehetőség visszafordulni (sőt általában nincs), de legalább az biztos, hogy merre ne menjünk.
A legkisebb apróság is vezethet olyan fordulóponthoz, amit csak később veszünk észre, hogy az a kis apróság kellett hozzá. Jelenleg úgy érzem, hogy elindultam, sikerült is átjutnom pár jó ajtón, és talán néha bolyongok egy helyben, de már egyre biztosabban tudom, hogy merre ne. És ennek a dolognak a realizálása többet ad, mint gondolnám.
ha majd felnövök…
•július 31, 2011 • HozzászólásHa majd felnövök, akkor gyerek szeretnék lenni! Az ég világon semmi jó nincs abban, ha valaki felnőtt (talán a szex, de csak akkor ha igazi és jó). Nagyon szarul érzem magam a mókuskerékben, és érzem, hogy lassan elvesztem önmagam, pont azt amire a leginkább büszke voltam. Ezt nagyon nem szeretném, szóval inkább megmaradnék fura, gyermeteg őrültnek. Aki pedig gyagyásnak néz, az bekaphatja :):):):)
